Analóg...

 

Egy "pár" évvel ezelőtt amikor még apám Smena típusú gépével  jártam az erdőt és azzal próbáltam megörökíteni az ott látottakat és hazaérve a szembe szomszédunk az udvaron ülve húzta a hegedűjén a nótákat nem gondoltam volna , hogy egyszer történelem lesz. És azt sem, hogy ez az egész ennyire távolinak tűnik. Azt sem gondoltam volna, hogy keresztapámnál látott és, nagyra becsült Zenit gép egyszer elérhető lesz számomra. Ha nem is az, de egy olyan. Ő még mindig vigyázza azt a remekművet. Persze mire a saját pénzemet tudtam költeni nagyon háttérbe szorultak ezek a masinák. Lecserélődtek automata gépekre aztán pedig jött a digitális korszak. Én is ebben kezdtem gondolkodni és fejleszteni a tudásom és a felszerelésem. De valamiért nem engedett nyugodni az a fényes, fekete, nehéz és súlyos zárcsattogású Zenit TTL. Addig-addig piszkálta a fantáziám, mígnem szereztem egyet /és mellé még egy Zenit-E is társult/  és hozzá való objektíveket. Teljesen más érzést nyújt, és más világba repíti az embert. Valahogy nem ugyanazt lehet látni a digitális és az analóg gép keresőjében még akkor, sem ha a két gépet ugyanoda helyezzük és ugyanaz a téma a lencsék előtt! Nem lehet elmondani! Aki próbálta az tudja, aki pedig nem és van lehetősége az próbálja ki! Megéri az az érzés, amikor hallja a fotós a redőny csattanását és az a várakozás, hogy vajon sikerült-e és ha igen vajon mit sikerült kihozni abból a pillanatból….

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az EOS 5

 

Ez az a gép, amiről tényleg nem gondoltam volna,hogy lesz egyszer nekem is. Nagyon jó gép és nagyon strapabíró darab, óriási keresővel és nagyon gyors zárral. A portrémarkolatot ráhelyezve nagyon kényelmesen fogható nagy gép. Szeretek vele fotózni.

Jól kezeli az újabb optikákat is. Gyorsan eltalálja az élességet még gyenge fényviszonyok mellett is. Az akkut sem zabálja, pedig sokszor használtam vakuval és B módban is. Az információ kijelzés miatt természetesen egyszerűbb a jó képek készítése,mint a Zenit gépekkel.

Itt nincs az, hogy jól látszik-e valami vagy nem. Az biztos, hogy jól látszik,  ha tudjuk, mely információk mit jelentenek, és mi mit szeretnénk megmutatni!

A kérdés legfeljebb az lehet, hogy valóban jó-e a kompozíció és a fotóalanyunk nem pislogott-e éppen!

 

 

 

 

 

 

 

Feldolgozás…

 

 

Régebben azt gondoltam nem akarok, sem szerkesztéseket, sem feldolgozásokat csinálni, mert az a kihívás, hogy úgy legyen elkészítve a fotó, hogy ne legyen hozzányúlva. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem minden esetben kivitelezhető. Persze itt a szerkesztés alatt nem arra gondolok, ami szörnyűségeket lehet látni különböző közösségi portálokon. Hanem az olyan belenyúlásokra, amiket a nézhetőség javítása érdekében teszünk vagy, a megmutatni kívánt részlet vagy részletek kiemelése érdekében és a hangulat fokozásáért módosítunk. Mert ugye vannak azok a fotók, amiket úgy érez az ember, hogy el kell, hogy készítsen akkor is, ha van valami zavaró és nem odaillő részlet. És ezekkel valamit kezdeni kell. És itt jön a képbe a szerkesztés.  A vágás az elforgatás és a többi apróság. A fény és a színek. És ha muszáj, akkor a zavaró részletek eltüntetése. Így kapjuk meg pontosan azt vagy valószínűleg közel járva ahhoz a fotóhoz, amit szeretnénk bemutatni. Mindenkinek más megoldás jut az eszébe ugyanarról a témáról, sőt maga a téma is mást sugallhat más megközelítésből. Tehát el kellett ismernem, hogy része a fotózásnak az utómunka. Persze az a legjobb, amikor megnézzük az elkészült képek és azt mondjuk: Ez így jó!