MENÜ

www.ladosfoto.freewb.hu  
Ha csak egyvalakinek tetszik a fotó ami elkészül már megérte


Üdvözlök mindenkit az oldalon!

 

Lados  Gergőnek  hívnak!

 

Azt hiszem, egy kis bemutatkozással kezdeném. Valahonnan még gyermekkoromból indul a történet az állatok és a növények egyszóval a természet szeretete. Vidéki gyerekként sokat jártam a közeli erdőkben /amíg volt/.  Amikor pedig otthon voltam ceruzát ragadtam vagy néha ecsetet és rajzoltam vagy festettem. Az utóbbiak elmaradtak, de a természet ma is fontos része az életemnek. A rajzolást pedig leváltotta a fotózás. Szinte minden területen kipróbáltam magam. Mégis a természetfotózás volt, ami a legjobban magával ragadott! Talán azért mert a mindennapok rohanásából el tud az ember „menekülni” egy nyugodt környezetbe. A mai technika segítségével sokan csinálnak sok képet. De ha egy kis odafigyelés és elszántság, egyben türelem társul az illető mellé, akinél a gép van, ezekből a képekből egyszerre sokatmondó fotók lehetnek a nézője számára. Érzelmekkel teli fotók, amire a mai ingerszegény és monoton világban egyre nagyobb igény van. A mai ember nem törődik a másikkal és legkevésbé veszi figyelembe a környezetének pusztulását. Jó úton haladunk, hogy ami nekünk gyermekkorunkban természetes volt az az unokáknak tényleg történelem legyen. Ezért próbáljuk meg a maga valójában azt az érzést továbbítani a fotóval, amit mi átéltünk a készítésénél……

Na de elkanyarodtam!  Az első digit gépem azt hiszem 2003 tavaszán került hozzám használtan. Egész jónak számított akkoriban a maga 3Mp! felbontásával.

Épp elkezdtem volna foglalkozni a képszerkesztésekkel /minőség javítás céljából, mert akkor még az ISO kérdés a megfizethető gépek gépek sorában nagyon-nagyon, gyerekcipőben járt/ egyszer 2006-ban csak úgy gondolt egyet és nem működött többet. Kerestem aztán valamit, ami jó és megfizethető gépet. Találtam utolsó darabként leakciózva egy Konica-Minolta Dimage Z20 masinát. Jónak mondható 8x zoom és 5Mp. Azt a szerkezetet egész gyorsan kinőttem és kevésnek találtam a funkciókat így eladó sorba került.

Majd jött a következő!  SP 550 UZ az Olympustól. 18X optikai zoom és 7Mp!  Akkor szerelmesedtem bele a márkába!  Persze egy év után szintén eladóvá vált. Itt problémáim lettek azzal, hogy jó a képminőség, de a mélységélességet nem lehetett szabadon állítani és a vaku is kevés fénnyel bírt bizonyos körülmények közt!

És jött a sorban az első DSLR gépem az E-410 dupla kitobival. Alakult a dolog. Már mindig tudtam hová lehet elkölteni a spórolt pénzt. Et már lehetett bővíteni. Előtétek, szűrő meg ilyesmi. Aztán jött a dolog, amire nem számítottam. Be kellett látnom, hogy ennek a gépnek szintén megvan a hátránya! Ez a probléma akkor jött elő, amikor megvettem a 70-300-as obit. Mert hát az Oly a kisfilmeshez képest 2x es szorzóval dolgozik a kisebb szenzor miatt! Így a max.  gyujtótávom  600 mm! Ember legyen a talpán, aki megtartja remegés nélkül hosszabb záridővel! Így megint tovább kellett lépnem, és megvettem azt a gépet, amit most használok. Az Oly E-520.  És szintén jönnek a problémák! Megint az a nyavalyás ISO és a képek zajosodása.

Kezdődik minden újra?

 

Valami vége ért!

Vagy most kezdődik el?

Vagy tényleg semmi nem történt, és minden ott folytatódik ahol azt gondoltam vége?

 

2011 December….  Megvettem az első Canon digitális gépem, egy Kiss X4 (550D) formájában. Jó áron hozzájutottam, gondoltam, ha megtetszik, marad, ha nem akkor eladom. Persze hogy, megtetszett nagyon is…

Beújítottam a hozzávaló objektíveket. Első sorban egy 28-105 1:3.5 - 4.5 ami igazán nem is ehhez, hanem egy EOS5 analóg technikához lett beszerezve még a nyáron. De ezt majd később.

Majd egy 75-300 került a táskába hozzá. Persze mind használtan, de ennek szerintem nem sok jelentősége van ha csak nem anyagilag nézzük a megtakarítást. Így eladó sorba került az Olympus gépem és a kiegészítői.

Valahogy azt éreztem új utak nyíltak a fotózás területén, de az új problémák természetesen megjelentek. Most ugyan jó volt az ISO, élénkek és zajmentesek a képek sötétben, nagyon jó a felbontás de, az alap objektívek minősége messze elmarad az előző márkához képest. Megint jött a gyűjtögetés. Objektívre.

Aztán meglett az összeg és így meglett a jobb minőségű obi. Egy EX Sigma 70-200 1:2.8 APO DG HSM.

Gyönyörű!  A kép és az objektív egyaránt. A 77mm-es frontlencse és a fényerős felépítés számomra már csodálatosat rajzol. Persze egy pici probléma itt is akadt.

Az előző márka 2x-es szorzójához könnyen hozzá lehetett szokni. Amin ugye a 70-300 egyből 140-600-on működött.  Na ez az. A gyújtótávolság. Ez hiányzott!

Erre a megoldás egy Sigma APO TELE CONVERTER 2X EX DG. Ez volt a következő, amit be „kellett” szerezzek.

Ezzel a részével megvagyok, úgy érzem.

Már csak a jó képek készítése van hátra. A természetfotózás és most már a portrézás is bekapcsolódott az életembe.

De persze 70mm alatt is van élet. És a 28-105 ugyan szerintem szép rajzolatú optika, de bel térre egy kicsit nagy.

Megint kezdődik….  Valami kellett, ami bent megállja a helyét!

Egy ballagási fotózás kapcsán jöttem rá a 28mm tényleg nagy. Elkezdtem keresgélni és találtam egy szintén Sigma obit ami EF bajonettes gépekre van fejlesztve. És ez igazán jó hír, mert az fentebb említett filmes gépemen is tudom tökéletesen használni. Ez egy igazán nagy látószöget képviselő optika. 12-24 1:4.5 – 5.6 DG HSM. Filmesen gyönyörű nagy látószög, a KISS X4-en pedig egész jól működik belső térben az 1.5-ös szorzó miatt.

Már csak egy valami zavar…

Hogy,ehhez az objektívhez mindenképp kell venni egy külső vakut viszonylag gyorsan, mert a beépített vakuval az objektív robosztus mozsárágyúra hasonlító felépítése miatt 17mm-ig árnyékot vet!

 

Tényleg nem lesz vége soha?

 

 

 

 

 

 

 

Az oldal készülőben…..

 

Asztali nézet